2015. május 9., szombat

Rendhagyó író-olvasó találkozó Makón

Tegnap volt a nagy nap.
17:30-kor kezdődött a rendhagyó író-olvasó találkozó a Történelmiregény-írók Társasága szerzőivel a Hagymaház Kávézóban.
Tamási Izabella szerkesztővel, Benkő László, Marcellus Mihály, Trux Béla és Rozsnyai János írókkal Tamás Gábor, a Gabó olvas blog szerzője beszélgetett.
A kötetlen társalgásba mi, olvasók, vendégek is belekotyoghattunk, és ettől csak még izgalmasabb lett.


Miután megtudtuk hogy miért született a TRT, mi a célja, hogyan működik, Tamási Izabellától a szerkesztői munkáról tudhattunk meg többet, és egy kicsit belepillanthattunk a szerzőkkel, műveikkel kapcsolatos emlékeibe. Jókat derülhettünk az éjszakai telefonálásokon, és rácsodálkoztunk, mi mindenre kell figyelni egy könyv születésekor.
Az írók könyveikkel kapcsolatos többéves kutatómunkájukról meséltek és kutatási módszereikről, dilemmáikról és az írói szabadság és a hitelesség viszonyáról beszélgettek.
Itt óhatatlanul felmerült a történelmi regény "receptje", ami egy rész hiteles történelmi adat (nevelés) és egy rész irodalmi szabadság, kaland (szórakoztatás). A siker titka a megfelelő arányok eltalálása.
Gabó arról is kérdezte őket, miért azt a kort választották, amelyikben alkotnak, hogyan kezdtek bele az írásba, hogyan alkotják a karaktereiket.

Benkő László elmondta, történelemtanárként csak egy lépés választotta el az írástól, s hogy ma már szinte a kábítószere, elvonástól szenved, ha nem írhat. Ő igazi tanár, a szó legnemesebb értelmében. Az itt megjelent írók közül ő volt, aki a történelmi korok legnagyobb spektrumot öleli fel. Elmondta, hogy neki a Zrínyiekkel mondhatni könnyű dolga volt, hisz annyi mindent tudunk róluk, sőt, egész pontosan ismerjük a jellemüket is.

Marcellus Mihály is hasonlóképp nyilatkozott Marcus Aureliusról, hisz szobrokról ismerhetjük a külsejét, míg elmélkedéseiből, leveleiből a jellemét. Ő vallásos neveltetését emelte ki amikor a választott korról, a második század Római Birodalmáról kérdezték, hiszen a kereszténység születése és terjeszkedése is a római korra tehető.
A Marcus Aurelius Pannóniában trilógia harmadik kötete közelgő megjelenésével kapcsolatban beszélgettünk a marketing, a reklám témaköréről is valamint a különböző mérésekről, toplistákról.

Trux Béla elmesélte, ő indult a legmesszebbről, hisz informatikus mérnökként fogott az írásba. Első kötete A templomos lovag 8 éven át íródott, maratoni kutatómunkával. Hogy miért a templomosok? Gyerekkori képregény élmény és a Diósgyőri vár egyaránt erre vezették őt.
Komolyan küzdött karakterei jellemével, néha olyan döntéseket kellett "kikényszerítenie" tőlük, amik a történelem szerint megtörténtek, de ő az adott személyiséghez nehezen tudta hozzáilleszteni.
Nőalakjait még kollégái is külön megdicsérték, sőt, megsúgom, Rozsnyai János elmondta, kis híján maga is beleszeretett Adlinba, annyira élettel teli, annyira hús-vér karakter. 



Rozsnyai János fiatal korától fogva szerelmese a helytörténetnek, ezen kutatásai a helytörténeti írások után a novellák születéséhez vezetett, hiszen a történelem emberi sorsokból áll. Pedagógusként ő is tanító szándékkal fogott az írásba.
Legújabb munkája, a majdnem teljesen kész Az istenasszony sírja munkacímű nagyregénye a neolitikumba visz vissza, reméljük hamarosan a kezünkbe foghatjuk majd.


Személyes véleményem:
Az írók hihetetlenül szimpatikusak voltak mind. Vidámak, mosolygósak, udvariasak és rendkívül közvetlenek.
Trux Béla igazi mókamesterként gondoskodott a jókedvről. Marcellus Mihály volt számomra a legerősebb karakter. Róma szerelmeseként az őáltala bemutatott kor áll a legközelebb a szívemhez. Benkő László -mint említettem- egy igazi tanító. Őt is, mint Rozsnyai Jánost, elhallgatnám órákig. Zseniális mesélő.
Bevallom, négyük közül eddig ő foglalkoztatott a legkevésbé, de most biztos nekifogok a könyveit bepótolni, mert ha úgy ír ahogyan mesél, jónéhány ébren töltött éjszakám lesz a könyvei mellett.
Izabellával még órákig beszélgettem volna, ritka eset, hogy ilyen rendkívüli emberrel hoz össze a sors, de sajnos rövidre volt szabva az időnk. Rohanniuk kiellett vacsorázni, mert a beszélgetés igencsak elhúzódott, s már rég várták őket az Autós Csárdában. 

Megemlíteném az alkotók párjait, akik szintén nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Ők az udvari szerkesztők -amint azt Benkő László is elmondta- az első kritikusai az alkotásoknak, nem kevés belső viszályt vállalva ezzel.

Egészen egyedülálló alkalom volt ez, hogy egyszerre négy szerzővel beszélgethettünk, és az amúgy rejtve működő, de annál fontosabb szerkesztő munkája is megmutatkozhatott. Köszönöm a lehetőséget az íróknak és a szerkesztőnőnek amiért megtiszteltek minket, valamint a szervezőknek, hogy ezt minden nehézség ellenére ilyen színvonalasan összehozták, megszervezték. És végül, de semmiképpen nem utolsó sorban köszönöm Gabónak, hogy kiválóan levezette ezt a beszélgetést, és nagyszerűen megválasztott kérdéseivel irányította a beszélgetést. Jól látszott, hogy a könyveket és a szerzőket is jól ismeri, a lehető legjobb választás volt a feladatra.

(A képek a szerzőkről a József Attila könyvtár fotói, természetesen lemerült a fényképezőgépem, s mint az utolsó képen látható, a telefonom nemigazán alkalmas erre a célra)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése