A könyvet utazókönyvként kaptam meg egy kedves molytársam jóvoltából. Köszönöm szépen @beathag!
Mivel közelmúltbeli megjelenésekor azonnal nagy érdeklődést keltett és azóta is komoly népszerűségnek örvendett, talán érthető, hogy felkeltette a figyelmemet.
A "Szürke utánzata"-ként, "50árnyalat-koppintás"-ként emlegették, akik nem olvasták, ellenben lázadtak ez ellen azok, akik igen.
A cím rögtön elriasztotta azokat, akiket az iménti jelzők nem, hiszen a "fájdalom szépsége" BDSM történetet sugallt, és sokan nem szeretik az ilyen könyveket (a sorozat folytatásának a címei is ráerősítenek erre a sejtésre amúgy, nem tudom, hogy direkt volt-e ez a címválasztásnál).
DE!
A történetben még véletlenül sincs egy picike BDSM vonulat sem, teljesen hétköznapi, egyszerű vanília szex-szel találkozunk csak, még az első fenékre csapáshoz is a második kötet végére kellett érni, de az sem domináns-alávetett erotika volt. Se kikötözés, se trágárkodás (na jó egy picike, de ennyi minden ágyban elhangzik). Sőt. Jack Henry a gondoskodó, rajongva imádó, tenyerén hordozó pasi, az ágyban is ezt a vonalat képviseli.
DE!
A történetben még véletlenül sincs egy picike BDSM vonulat sem, teljesen hétköznapi, egyszerű vanília szex-szel találkozunk csak, még az első fenékre csapáshoz is a második kötet végére kellett érni, de az sem domináns-alávetett erotika volt. Se kikötözés, se trágárkodás (na jó egy picike, de ennyi minden ágyban elhangzik). Sőt. Jack Henry a gondoskodó, rajongva imádó, tenyerén hordozó pasi, az ágyban is ezt a vonalat képviseli.
Ráadásul, ha már az erotikus részről beszélünk, kiemelném, hogy az ilyen címkével ellátott könyvek között ez abszolút óvatos, a témával csak ismerkedő, barátkozó olvasóknak is bátran ajánlom. Kellemesen megfogalmazott, ízléses erotikával találkozunk, és abból is csak éppen annyival, ami előre viszi a könyvünket, nem tocsogunk benne, nem válik unalmassá (na majd a második részben!).
Georgia Cates: A fájdalom szépsége
(Fülszöveg)
(Fülszöveg)
. Jack McLachlan iparmágnás a borászat nagyágyúja, egyben Ausztrália legkapósabb agglegénye.
Az ő játéka, az ő szabályai. Többnyire elégedett a megszokott játszmával, ám amikor Laurelyn Prescott belép az életébe, muszáj stratégiát váltania. Az új játékos ugyanis minden korábbitól különbözik. Jack világa a feje tetejére áll, amikor három hónapig tartó viszonyba bonyolódik a gyönyörű, amerikai zenésszel. Semmi sem a tervek szerint történik, és Jack egyre több és több szabályt áthág a lány kedvéért. Laurelyn nem is tudja, milyen kivételesen közel kerül ahhoz, hogy olyasmivé váljon, amelynek lehetőségét a férfi elképzelni sem merte. Miatta borul minden játékszabály.
A fájdalom szépsége felnőtteknek szóló kortárs regény, a fiatalabb olvasók számára a felnőtt tartalom miatt nem ajánlott.
Kiadó: Ulpius-ház, Budapest, 2014430 oldal ISBN: 9789633832189 Fordította: Megyeri Kata
Eredeti mű: Georgia Cates: Beauty from Pain
Eredeti megjelenés éve: 2013
A történet:
Szerelmi bánat űzi Laurelyn Prescott-ot Ausztráliába a legjobb barátnőjével Addisonnal, aki testvérét, a borászatot tanuló Bent látogatja meg. Három hónapra utazik a két jenki country-zenész lány a messzi kontinensre. Addison gyakorlatilag a gépről leszállva belezúg bátyja legjobb barátjába Zac-be, s így Laurelyn elég kellemetlen helyzetben találja magát az igencsak helyes Bennel, mert esze ágában sincs új kapcsolatba kezdeni, és nem is kimondottan vonzódik a fiúhoz, aki ezzel szemben rögtön rámozdul.
Szerelmi bánat űzi Laurelyn Prescott-ot Ausztráliába a legjobb barátnőjével Addisonnal, aki testvérét, a borászatot tanuló Bent látogatja meg. Három hónapra utazik a két jenki country-zenész lány a messzi kontinensre. Addison gyakorlatilag a gépről leszállva belezúg bátyja legjobb barátjába Zac-be, s így Laurelyn elég kellemetlen helyzetben találja magát az igencsak helyes Bennel, mert esze ágában sincs új kapcsolatba kezdeni, és nem is kimondottan vonzódik a fiúhoz, aki ezzel szemben rögtön rámozdul.
Ez első estéjükön elmennek bulizni egy karaoke-klubba, ahol a sarokból rögtön kiszúrja a kis csapatot Jack Henry Lachlan. A férfinek Laurelyn mozgatja meg a fantáziáját, és miután hallotta énekelni, a pincérnő segítségével megtud róla mindet, amit csak lehet. Neki pont kapóra jön az, hogy a lányok csak 3 hónapot töltenek az országban, hiszen ő egy kötöttségek nélküli rövid kapcsolatot akar kezdeni, megtartván inkognitóját. Így hát "véletlenül" belefut Laurelynbe és meghívja őt vacsorázni, ha már így alakult.
Másnap, amikor találkoznak, előáll a feltételeivel: kitalált nevekkel, érzelmek nélküli három hónapos kapcsolatot szeretne, majd amikor az idő letelik soha többé nem keresik egymást.
Laurelyn először húzódozik, mert azért ez már csak nem járja, de aztán belátja, hogy pont erre van szüksége, hogy élvezze az idejét az idegen országban és kigyógyuljon a volt producere okozta szívfájdalomból.
Laurelyn először húzódozik, mert azért ez már csak nem járja, de aztán belátja, hogy pont erre van szüksége, hogy élvezze az idejét az idegen országban és kigyógyuljon a volt producere okozta szívfájdalomból.
Beadja hát a derekát és egy decembertől februárig tartó tüzes, forró kapcsolatba kezdenek. Mindketten remekül érzik magukat, csakhogy a szívnek nem lehet parancsolni, és lassan mindketten többet kezdenek érezni. Ráadásul a véletlenek belesodorják a képbe Jack családját is.
Vajon mit tesznek, amikor letelik a három hónap. Be merik ismerni egymásnak, vagy akár maguknak, hogy ez több, mint egy futó kapcsolat?
Először fanyalogtam, mert valóban igazi kliséhalom volt, a Szürkéből jól ismert felállással: marha gazdag, szívdöglesztő multimilliomos és a kis vidéki énekesnőcske (ráadásul barna hajú), Milliomos szépfiúnk titkos viszonyt ajánl, country énekesnőnk beadja a derekát...
De kb eddig lehetett ráhúzni a Szürkeséget. Utólag belátom erre is csak azért, mert nagyon akartam.
A klisék végig jelen vannak, de valljuk be, nagyon nehéz újat mutatni a témában olvasott egyéneknek (pl.: jómagam). Ellenben az írónő kiválóan dolgozik a klisékkel. Élvezetes, izgalmas, érdekes.
Nem unatkoztam, nem lapoztam át oldalakat, hanem faltam. Beszippantott a szori és ahogy haladtak előre az események egyre jobban élveztem a könyv hangulatát, a szereplőket.
Nagyon jók a karakterek.
Laurelyn Prescott/ Paige Beckett azon felül, hogy imádom a nevét: Laurelyn, nagyon jó személyiség. Szerettem, hogy zenész, és a nem hétköznapi hobbiját: rúdtáncol. Ő végre egy tök jó női főszereplő. Talpraesett, nem nyávog, nem sötét, mint az éjszaka. Tudja, hogy mikor hogy kell viselkedni, nem csinál nagyjeleneteket, feltalálja magát.
Jack Henry McLachlan/Lachlan természetesen imádtam őt -bár a Lachlan név jobban tetszett.Jó volt, hogy a titokzatos milliárdos egy olyan körben mozog, ahol hihető, hogy egy másik országból érkező átlag sörpárti lány sohase hallott róla. Nem telt el a könyv fele azzal, hogy a gyönyörűségén álmélkodjunk, és ez szintén nagyot dobott rajta.
Tetszett, hogy nem őrültül féltékeny, de ízig-vérig pasi, és pofán veri a szvingert.Nagyon jó volt, hogy azért bár sokat voltak együtt, mégis dolgoznia is kellett a három hónapjuk alatt. Tetszett a szőlészetért aggódó Jack is, és remek volt a fejében lenni.
A vége felé, külön jókat derültem a vívódásain.
Ellenben Addison nem túlzottan jött be nekem, nem volt egy túlzottan kidolgozott szereplő és Ben is elég ellentmondásos volt. Nagyon bírtam a házvezetőnőt, bár csak alig néhányszor tűnt fel, és kimondottan jól sikerült Jack családja, főleg az anyukája.
Szintén a pozitív oldalon említendő, hogy bár főszereplőnk Laurelyn/Paige jenki, a sztori Ausztráliában játszódik, nyári karácsonnyal, s már bánom, hogy végül nem eredetiben olvastam, hol jobban lejött volna az ausztrál angol. Ráadásképpen a szőlészet és a borok nagyszerű körítést adtak.
Nagyon szépen, jó érzékkel adta az infót a környezetről az írónő. Hagyta a fantáziámat elindulni, mégis irányított, hogy azért olyasmit lássak, amit ő akar.
A fejemben már láttam a szőlészetet ameddig a szem ellát:
és benne a gyönyörű avaloni házat:
Nagy pozitívuma a váltott szemszög!
Nagyon jól bánik vele az írónő, mert míg máshol gyakran inkább idegesít, és bugyutának hat legalább az egyik szereplő fejében lenni, itt nagyon szórakoztató volt. Jókor váltott, és nem hagyott bosszantó, félbehagyott szituációkban emiatt.
Szerettem, hogy a szereplők beszélgettek!
Szerettem, hogy a szereplők beszélgettek!
Ebben a titkos/titokzatos kapcsolatban többet tudnak meg egymásról, mint más „mindig-légy-velem-őszinte” kapcsolatról szóló könyvekben (pl Sebző vágyak).
Az erotikus részek inkább csak elbeszélések voltak, nem kimondottan tüzesek, szerintem jól lettek megírva és egészen ízléses mennyiségben kerültek csak a könyvbe.
Röviden még:
* Marhaság volt tovább húzni, ez a függő befejezés rémesen erőltetett. Sajnálom, hogy megint több bőrt akartunk lehúzni róla, mert még kb 100 oldallal kiváló happyendet kaphattunk volna egy kötetben.
* A cím jelentősége az utolsó előtti oldalon jön elő egyetlen mondatban, de ott is hogy miért...?
* Alapvetően egészen jó kis fordítás volt, de sajnos belefutottam pár olyan mondatba, ahol nagyon éreztem, hogy ezzel nagyon megküzdött a fordító.
* jó volt a csipetnyi, borokkal való ismerkedés.
* Jó volt a számok gyűjteménye a végén
* kiakasztott, de jó volt a Megadás szépsége ízelítő a végén.
* igazán szép a borító, és a borral legalább a tartalomhoz is illik.
Mindenképpen bátran ajánlom, azoknak is, akik nem erotikus könyv-falók!
Szemszög: E/1 (Laurelyn és Jack)
Kedvenc szerepők:
* Laurelyn, Jack, Margaret (Jack anyukája)
* Laurelyn, Jack, Margaret (Jack anyukája)
Utáltam szereplők:
* Ben
* meg a bolond vörös hajú nőszemély, akinek nem jut eszembe a neve, de remélem találkozunk még vele.
* Ben
* meg a bolond vörös hajú nőszemély, akinek nem jut eszembe a neve, de remélem találkozunk még vele.
Kedvenc rész:
A klub a szvinger párral :-)
A klub a szvinger párral :-)
Idegesítő rész:
Főleg a Ben-es részek, pl a végén, mikor Ben nem árulja el Laurelyn vezetéknevét.
Értékelésem pontokban:
8/10
Nagyszerű Könyv (NK)
8/10
Nagyszerű Könyv (NK)
