Habár az első kötet kicsit nehezen csúszott, mégis megfertőzött a Trónok Harca vírussal. MUSZÁJ volt tovább olvasnom. Egyszerűen annyira függőben maradtak a dolgok, és a végén olyan dolgok történtek, hogy legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet.
Persze az első rész olvasása óta már nyitott szemmel jártam, s rengeteg cikket, értékelést, kritikát olvastam, az is kiderült számomra, hogy George Martin könyveiben nem csak az első részben hullanak úgy kedvenceink, mint a legyek.
Angolul olvastam, az itt szereplő magyar nevek, helyek, elnevezések internetes keresésből származnak. Ha hibát találtok, jelezzétek, és javítom.
George R. R. Martin:Királyok csatája (A tűz és jég dala II.)
Hogyan veszi fel a küzdelmet a világ másik végére száműzött királynő a szétesett és megosztott birodalom felett uralkodó gonosz démonok és gyilkosok ellen?
Ki is valójában a titokzatos, álruhában rejtőző kisfiú? A Jó vagy Rossz képviselői nyerik meg végül a legöldöklőbb, legkegyetlenebb csatákat?
Sikerül-e a szörnyű káoszt újra békévé varázsolni?
A Királyok csatája a vad mulatságok és véres megtorlások világába repít el bennünket. Ebben a mesében fivér fivér ellen támad, éjszakánként pedig félelmetes kísértetek suhannak át a lombok közt. A káprázatos Holdhegység sziklái közt vademberek, veszedelmes boszorkányok és méregkeverők ereszkednek le, hogy feldúlják az addig békés vidéket.
Vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet – e kegyetlen világ dicsőségének ára csak a vér lehet.
A Királyok csatája merész, ötletes és bámulatos képzelőerővel megalkotott regény, kápráztató szépség és határtalan bűvölet hajtja át.
Hamisítatlan és felejthetetlen izgalom – elejétől a végéig.
Kiadó: Alexandra, Pécs, 2014
1006 oldal
ISBN: 9789633571781
Fordította: Pétersz Tamás, Novák Gábor
A történet:
Nem is fába vágom a fejszémet, ha a történetet akarom felvázolni.
Az amúgy is ingatag béke Robert király halálával végképp felborult. Joffrey ráadásul Ned Stark kivégzésével még az amúgy türelmes északot is maga ellen fordítja.
Robb délre indult seregeivel, Tywin Lannister seregei ellen.
Hirtelen mindenki király akar lenni, mindenki saját jogát tartja legfontosabbnak.
Joffrey a király fiaként első helyen állna, hacsak nem lenne kétséges a származása. De mivel sokan sejtik, hogy ő nem Robert király fia, hanem anyjának ikertestvérétől született, a trónigénye gyenge lábakon áll.
Természetesen ezen gyanún felbuzdulva elsőnek tartja magát mindkét Baratheon fivér.
Stannis magát tartja igazi királynak, mint a néhai király idősebb testvérét, mint Renly jobb vezetői képességei miatt magát tartja alkalmasabbnak.
Egymással nem tudnak megegyezni, így szemtől szembe kerülnek seregeik, véres csatára lehet számítani.
Catelyn Stark ekkor érkezik a két fivérhez, hogy arra kérje őket, szövetkezzenek fiával a Lannisterek ellen. Mikor Stannisszel kudarcot vall, Renlyhez megy, s így éppen szemtanúja lesz, amikor egy szörnyű árny megöli az ifjabb Baratheont. Ő, és az éppen a sátorban tartózkodó Tarth-i Brienne első számú gyanúsítottakként menekülni kényszerülnek.
Stannis hatalmas hajóhaddal támad Királyvárra.
Robb Stark az ifjú farkas, akit Észak királyának kiáltottak ki, arra kéri bátyjaként szeretett barátját Theon Greyjoyt, hogy utazzon haza édesapjához, és kérje meg, hogy álljon az északiak mellé a Lannisterek ellen. De Balon más terveket fontolgat, maga is király akar lenni, így inkább leigázná északot, és a túszként a Starkokkal nevelt gyermekében nem bízik.
Deres ura a többiek távozása miatt a mozgássérült Bran lesz. A fiú folyamatosan furcsa álmokkal küzd, háromszemű hollót lát, és farkasa testébe képzeli magát. Hozzá csatlakozik Jojen és Meera Reed, Zavaros rév urának gyermekei. Jojen maga is hasonló álmokat lát, s arra bárotítja Brant, ő is fogadja el ezeket a különös látomásokat igaznak.
Mivel Theon nem csak apjára, hanem a Starkokra is haragszik az otthonában, a Vas szigeteken tapasztalt negatív fogadtatás miatt, rafinált módon beveszi Derest és foglyul ejti a lakóit. Semmilyen támogatást nem kap, mindössze húsz emberrel próbálja megtartani a kastélyt. Amikor Bran és Rickon a félkegyelmű Hodorral és a vad leánnyal megszöknek, Theon kutyákkal indul utánuk.
Eközben Királyvárba érkezik a törpe Tyrion, édesapja helyett ő lesz a király segítője. Tywin határozott tiltása ellenére magával hozza Shaet.
Hihetetlenül rafinált, eszes politikusként házassági ígéretekkel megnyeri a legnagyobb urakat a Lannisterek mellé. A Martelleknek Myrcellát, a Tyrelleknek magát Joffreyt, a királyt ígéri, közben ravaszul igyekszik az alattomos Kisujj és Varys mesterkedései mellett az udvarban talpon maradni, és hangját hallatni.
Az aljas, tenyérbemászó Joffrey új menyasszonyjelöltjéről még nem tudván Sansát kínozza, megalázza.
Sansa folyamatosan imádkozik, hogy valamiként megmeneküljön a frigytől, közben meghajtja fejét a régens királynő, és a kiskirály akarata előtt.
Arya Stark apja kivégzése után elmenekül, Arryként Yorennel és egy csapatnyi bűnözővel és árvával a Fal felé indul.
Az Éjjeli őrség folytatja útját a Falon túl.
Caster erődjében megtudják, hogy hová is vonulnak csapatostul a Vadak: Mance Rayder gyűjti őket össze, hogy közös erővel átjussanak a Falon.
Jon a Félkezű Qhorinnal Mormont parancsára a Vadak fogságába esik. Jonnak meg kell ölnie társát, hogy megbízzanak benne, így beépülhessen a Vadak közé és értékes információkat szerezhessen.
Dany a szörnyűségek után egyedül marad. Drogo halála után seregei szétszélednek. A Sárkányok anyja alig száz emberrel, köztük a hűséges Jorah Mormonttal és három újszülött sárkányával keletre indul. Hosszas utazásuk mármár az életükbe kerül, de egy elhagyott városra lelnek, majd Quarthbe mennek tovább. Itt Xaro Xhoan Daxos kegyeibe fogadja, annak reményében, hogy megkaparinthatja sárkányait. Daenerys belátja, menniük kell, de előtte a Halhatatlanok Házába látogat, ahol látomások és jóslatok várják.
SZERINTEM... Rendkívül izgalmas, fordulatos, zseniálisan felépített történet.
Tyrion szarkazmusán nem egyszer nevettem fel hangosan, a véres szörnyűségek nem egyszer borzasztottak, és jó néhányszor lábadt könnybe a szemem.
Itt is volt egy rész, amikor egy időre le kellett raknom. A gyermekek halála rendkívül felzaklatott.
Ebben a kötetben már jóval erősebb a fantasy szál is. Álmok, varjak, sárkányok, varázslatok, és Melisandre mind jóval túlmutatnak az általunk ismert világon, de csak éppen annyira, hogy egy fantasyért nem rajongó embert se zavarjon. Nagyon sokáig igyekeztem ésszerű, hétköznapi dolgokhoz társítani ez eseményeket.
A sok szálon futó történet odafigyelést igényel, s most is előfordult, hogy késztetést éreztem, hogy előre lapozzak a következő engem érdeklő fejezethez. Pár perc és egy-két oldal után pedig már nem akartam otthagyni az újonnan előkerült szereplőt.
Martin remekül manipulálja az embert. Minden szereplővel szimpatizálunk, mindenkinek drukkolunk. Most éppen Theonnal kapcsolatosak ezek az ambivalens érzéseim. Szerettem őt, aztán áruló lett, de vajon áruló-e aki saját vér szerinti családja mellé áll az őt szinte sajátjukként nevelő túszejtői ellen?
Voltak kevésbé kedvelt részek, Arya részei főként.
Nem éreztem, hogy túlzottan vinnék előrefelé a cselekményt. A kínzások a Csiklandozóval például az abszolút felesleges kategória. Ezek a részek nem különösebben tudtak lekötni. Elborzasztani igen.
Rettenetes dolgokkal van tele a könyv, de az egész sorozat. Itt a patkányos rész egészen hajmeresztő, de a nyúzások és égetések kikészítenek. Nem tudom hogyan tudott Martin ennyi szörnyűséget összesöpörni. Komolyan bele kellett merülnie a középkori kínzási módszerekbe.
Bran részeiben hatalmas kontrasztot ad a vad, erős, és szabad rémfarkas és az összetört, rokkant kisfiú. Bran ebben a részben kényszerül felnőni. Először Deres urává kell válnia, majd a kistestvére védelmezőjévé, végül felelősségteljes felnőtté.
Úgy tűnik, mintha ez a szál is kissé vontatott lenne, de a fantasy vonal miatt igazából nagyon is fontos.
Catelynt ki nem állhatom. Egyszerűen nem bírom őt elfogadni, milyen anya az ilyen? Otthagyja a gyermekeit. A tőrt elküldhette volna bárkivel, ez meggyőződésem, de az, hogy utána hazafelé kellett volna mennie az tuti. Egyedül akkor sajnáltam, amikor a szomorú híreket kapta.
Sok az érdekes karakter, hatalmas előnye ez a sorozatnak. Nem csupán 5-6 figurát mozgat, hanem vagy ötven állandóan fel-feltűnő szereplő alkotja a történetet. (Ez néha mondjuk kissé frusztrált, mert nem biztos, hogy mindig rögtön tudtam, hogy kiről is van szó)
Az első részben rettenetesen eltérő irányba haladó szálakat csodásan fogja kézbe és fésüli össze. Lassan kezdünk belelátni a nagy egészbe, a családok működésébe, a karakterek jellemébe.
Míg az első részben Stark szemmel a Lannisterek gonosz, aljas, hatalomvágyó emberek voltak, itt meglátjuk őket testvérként, anyaként, emberként. Tyrion, a világ életében megalázott és kigúnyolt törpe ironikus szemüvegén át, mégis kissé átérezzük, hogy nem tudja ő igazán utálni ezeket az embereket. Szarkasztikus, cinikus, ravasz, és nem utolsó sorban bölcs. Annyira vágyik a szeretetre, hogy fizet is érte.
Szóváltásai Cersei-jel valami frenetikusak.
A harcok, csaták leírása valami zseniális. A Feketevízi csata a futótűzzel egyszerűen fenomenálisan lett megírva, hihetetlenül mozgalmas, izgalmas, életszerű és valóságos. Sajnálom, hogy ezekből sokszor csak párbeszédekben értesülünk, a háttérben zajlanak.
Sokszor a politika hangsúlyosabb, mint maga a háború.
A karakterfejlődések csodálatosak.
A fiatal és éppen csak bimbózó Daenerys a Sárkányok anyja lett, harcos, aki feléget egy fél várost.
Nedd Stark legnagyobb fiából, a a tompa karddal az udvaron játszadozó Robb-ból Észak királya.
A csendes fattyúból, Havas Jonból, az Éjjeli őrség testvére lesz, aki rafináltan beépül a Vadak közé.
A kis harcias, lobbanékony gyermek Arya gyilkossá, szökevénnyé válik.
Azt hiszem talán egyedül Sansa marad meg annak, ami. Mindent csendben tűr, csak mosolyog. Tökéletes akar lenni, megfelelni akar. Nem tudom, hogy mire várunk, de tartok tőle, az ilyen ember egyszer robban...
1006 oldal
ISBN: 9789633571781
Fordította: Pétersz Tamás, Novák Gábor
A történet:
Nem is fába vágom a fejszémet, ha a történetet akarom felvázolni.
 |
| Robb Stark |
Robb délre indult seregeivel, Tywin Lannister seregei ellen.
Hirtelen mindenki király akar lenni, mindenki saját jogát tartja legfontosabbnak.
 |
| Stannis |
 |
| Renly |
Stannis magát tartja igazi királynak, mint a néhai király idősebb testvérét, mint Renly jobb vezetői képességei miatt magát tartja alkalmasabbnak.
Egymással nem tudnak megegyezni, így szemtől szembe kerülnek seregeik, véres csatára lehet számítani.
 |
| Tarth-i Brienne |
Stannis hatalmas hajóhaddal támad Királyvárra.
 |
| Theon Greyjoy |
Robb Stark az ifjú farkas, akit Észak királyának kiáltottak ki, arra kéri bátyjaként szeretett barátját Theon Greyjoyt, hogy utazzon haza édesapjához, és kérje meg, hogy álljon az északiak mellé a Lannisterek ellen. De Balon más terveket fontolgat, maga is király akar lenni, így inkább leigázná északot, és a túszként a Starkokkal nevelt gyermekében nem bízik.
 |
| Bran Stark Hodor hátán |
Mivel Theon nem csak apjára, hanem a Starkokra is haragszik az otthonában, a Vas szigeteken tapasztalt negatív fogadtatás miatt, rafinált módon beveszi Derest és foglyul ejti a lakóit. Semmilyen támogatást nem kap, mindössze húsz emberrel próbálja megtartani a kastélyt. Amikor Bran és Rickon a félkegyelmű Hodorral és a vad leánnyal megszöknek, Theon kutyákkal indul utánuk.
 |
| Tyrion Lannister |
Hihetetlenül rafinált, eszes politikusként házassági ígéretekkel megnyeri a legnagyobb urakat a Lannisterek mellé. A Martelleknek Myrcellát, a Tyrelleknek magát Joffreyt, a királyt ígéri, közben ravaszul igyekszik az alattomos Kisujj és Varys mesterkedései mellett az udvarban talpon maradni, és hangját hallatni.
 |
| Joffrey Baratheon |
Az aljas, tenyérbemászó Joffrey új menyasszonyjelöltjéről még nem tudván Sansát kínozza, megalázza.
 |
| Sansa Stark |
 |
| Arya Stark |
Arya Stark apja kivégzése után elmenekül, Arryként Yorennel és egy csapatnyi bűnözővel és árvával a Fal felé indul.
Az Éjjeli őrség folytatja útját a Falon túl.
 |
| Az Éjjeli őrség |
Jon a Félkezű Qhorinnal Mormont parancsára a Vadak fogságába esik. Jonnak meg kell ölnie társát, hogy megbízzanak benne, így beépülhessen a Vadak közé és értékes információkat szerezhessen.
Dany a szörnyűségek után egyedül marad. Drogo halála után seregei szétszélednek. A Sárkányok anyja alig száz emberrel, köztük a hűséges Jorah Mormonttal és három újszülött sárkányával keletre indul. Hosszas utazásuk mármár az életükbe kerül, de egy elhagyott városra lelnek, majd Quarthbe mennek tovább. Itt Xaro Xhoan Daxos kegyeibe fogadja, annak reményében, hogy megkaparinthatja sárkányait. Daenerys belátja, menniük kell, de előtte a Halhatatlanok Házába látogat, ahol látomások és jóslatok várják.SZERINTEM... Rendkívül izgalmas, fordulatos, zseniálisan felépített történet.
Tyrion szarkazmusán nem egyszer nevettem fel hangosan, a véres szörnyűségek nem egyszer borzasztottak, és jó néhányszor lábadt könnybe a szemem.
Itt is volt egy rész, amikor egy időre le kellett raknom. A gyermekek halála rendkívül felzaklatott.
Ebben a kötetben már jóval erősebb a fantasy szál is. Álmok, varjak, sárkányok, varázslatok, és Melisandre mind jóval túlmutatnak az általunk ismert világon, de csak éppen annyira, hogy egy fantasyért nem rajongó embert se zavarjon. Nagyon sokáig igyekeztem ésszerű, hétköznapi dolgokhoz társítani ez eseményeket.
A sok szálon futó történet odafigyelést igényel, s most is előfordult, hogy késztetést éreztem, hogy előre lapozzak a következő engem érdeklő fejezethez. Pár perc és egy-két oldal után pedig már nem akartam otthagyni az újonnan előkerült szereplőt.
Martin remekül manipulálja az embert. Minden szereplővel szimpatizálunk, mindenkinek drukkolunk. Most éppen Theonnal kapcsolatosak ezek az ambivalens érzéseim. Szerettem őt, aztán áruló lett, de vajon áruló-e aki saját vér szerinti családja mellé áll az őt szinte sajátjukként nevelő túszejtői ellen?
Voltak kevésbé kedvelt részek, Arya részei főként.
Nem éreztem, hogy túlzottan vinnék előrefelé a cselekményt. A kínzások a Csiklandozóval például az abszolút felesleges kategória. Ezek a részek nem különösebben tudtak lekötni. Elborzasztani igen.
Rettenetes dolgokkal van tele a könyv, de az egész sorozat. Itt a patkányos rész egészen hajmeresztő, de a nyúzások és égetések kikészítenek. Nem tudom hogyan tudott Martin ennyi szörnyűséget összesöpörni. Komolyan bele kellett merülnie a középkori kínzási módszerekbe.
Bran részeiben hatalmas kontrasztot ad a vad, erős, és szabad rémfarkas és az összetört, rokkant kisfiú. Bran ebben a részben kényszerül felnőni. Először Deres urává kell válnia, majd a kistestvére védelmezőjévé, végül felelősségteljes felnőtté.
Úgy tűnik, mintha ez a szál is kissé vontatott lenne, de a fantasy vonal miatt igazából nagyon is fontos.
Catelynt ki nem állhatom. Egyszerűen nem bírom őt elfogadni, milyen anya az ilyen? Otthagyja a gyermekeit. A tőrt elküldhette volna bárkivel, ez meggyőződésem, de az, hogy utána hazafelé kellett volna mennie az tuti. Egyedül akkor sajnáltam, amikor a szomorú híreket kapta.
Sok az érdekes karakter, hatalmas előnye ez a sorozatnak. Nem csupán 5-6 figurát mozgat, hanem vagy ötven állandóan fel-feltűnő szereplő alkotja a történetet. (Ez néha mondjuk kissé frusztrált, mert nem biztos, hogy mindig rögtön tudtam, hogy kiről is van szó)
Az első részben rettenetesen eltérő irányba haladó szálakat csodásan fogja kézbe és fésüli össze. Lassan kezdünk belelátni a nagy egészbe, a családok működésébe, a karakterek jellemébe.
Míg az első részben Stark szemmel a Lannisterek gonosz, aljas, hatalomvágyó emberek voltak, itt meglátjuk őket testvérként, anyaként, emberként. Tyrion, a világ életében megalázott és kigúnyolt törpe ironikus szemüvegén át, mégis kissé átérezzük, hogy nem tudja ő igazán utálni ezeket az embereket. Szarkasztikus, cinikus, ravasz, és nem utolsó sorban bölcs. Annyira vágyik a szeretetre, hogy fizet is érte.
Szóváltásai Cersei-jel valami frenetikusak.
A harcok, csaták leírása valami zseniális. A Feketevízi csata a futótűzzel egyszerűen fenomenálisan lett megírva, hihetetlenül mozgalmas, izgalmas, életszerű és valóságos. Sajnálom, hogy ezekből sokszor csak párbeszédekben értesülünk, a háttérben zajlanak.
Sokszor a politika hangsúlyosabb, mint maga a háború.
A karakterfejlődések csodálatosak.
A fiatal és éppen csak bimbózó Daenerys a Sárkányok anyja lett, harcos, aki feléget egy fél várost.
Nedd Stark legnagyobb fiából, a a tompa karddal az udvaron játszadozó Robb-ból Észak királya.
A csendes fattyúból, Havas Jonból, az Éjjeli őrség testvére lesz, aki rafináltan beépül a Vadak közé.
A kis harcias, lobbanékony gyermek Arya gyilkossá, szökevénnyé válik.
Azt hiszem talán egyedül Sansa marad meg annak, ami. Mindent csendben tűr, csak mosolyog. Tökéletes akar lenni, megfelelni akar. Nem tudom, hogy mire várunk, de tartok tőle, az ilyen ember egyszer robban...
Szemszög: E/3
*Prológus: Cressen mester
*Bran Stark
*Arya Stark
*Sansa Stark
*Lady Catelyn Stark
*Havas Jon
*Tyrion Lannister
*Daenerys Targaryen
*Theon Greyjoy
*Ser Tengerjáró Davos
*Prológus: Cressen mester
*Bran Stark
*Arya Stark
*Sansa Stark
*Lady Catelyn Stark
*Havas Jon
*Tyrion Lannister
*Daenerys Targaryen
*Theon Greyjoy
*Ser Tengerjáró Davos
Kedvenc szerepők:
* Tyrion és Havas Jon
* Podrik
* Tyrion és Havas Jon
* Podrik
Utáltam szereplők:
* Joffrey természetesen
* Melisandre
* Joffrey természetesen
* Melisandre
Kedvenc rész:
* Feketevizi csata
* Jót derültem, mikor Theon nem ismerte fel a nővérét.
Idegesítő rész:
*szörnyű részekből egész gyűjteményem van
*Idegesítő pedig Sansa úgy ahogy van.
* Feketevizi csata
* Jót derültem, mikor Theon nem ismerte fel a nővérét.
Idegesítő rész:
*szörnyű részekből egész gyűjteményem van
*Idegesítő pedig Sansa úgy ahogy van.
Értékelésem pontokban:
9/10
Nagyszerű Könyv (NK)
9/10
Nagyszerű Könyv (NK)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése