2015. október 18., vasárnap

James Dashner: Halálparancs (Útvesztő 0,5.)


Gabótól kaptam meg ezt a könyvet és a trilógia után, bár nem a szívem csücske, azért kíváncsi voltam.
Nem mondom, hogy gyorsan befaltam, de egy igazán izgalmas könyvet kaparintottam meg vele.

James Dashner: Halálparancs (Útvesztő 0,5.) 
Az Útvesztő-trilógia előzményeinek története.

Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű betegséggel fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Mindennap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg az erdő fölött. A Bergről a kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot.
Ismét menekülniük kell – de vajon ki az ellenség? Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Vajon az emberiség teljes kiirtása a cél? Ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból? 

Kiadó: Cartaphilus, 
Budapest, 2015
400 oldal, puhatáblás
ISBN: 9789632664392
Fordította: Havadi Krisztina

A történet +értékelés13 évvel az Útvesztő eseményei előtt vagyunk, a Napkitörések után, a vírus kezdetén.
Arra számítottam, hogy Thomas története köré épül majd a könyv, a gyerekkora és az, hogyan került a VESZETT-hez, de csalódnom kellett, bár a keretben találkozunk vele.
Először az előszót olvasva fel is csillant a szemem, hiszen pont Teresat követhettük, amint végignézi ahogyan Thomas az Útvesztőbe kerül, majd a legvégén egy könnyfakasztó részlet erejéig újra látjuk Thomast, mégis a trilógia főszereplőit a prológus után ott is hagytuk és váltottunk Mark és a könyvmoly Trina történetére.
Itt elfogyott a lendületem.

Nagyon lassan haladtam, bár a könyv pörgős és izgalmas, folyamatosan történik valami, rengeteg az akció, mindig újabb és újabb infó épül a nagy egészhez, mégis napokra félretettem, de azután - talán Darnell sztorija volt ami újra belelendített a sztoriba- már vitt magával.
Sokat megyünk, próbáljuk megtalálni a kúrát, és bár végig ott lebeg Damoklész kardja, azért a remény adja az értékét ennek a könyvnek, sose veszítjük el a reményt.

A könyv tragikumát jellemzi, hogy már majdnem a legelejétől tudjuk, hogy főszereplőink maguk is fertőzöttek, így haladunk végig velük a köteten, mindvégig remélve, hogy van megoldás, akkor is ha a sorozat olvasása alapján tudjuk, hogy valójában nincs. Ez a bizonyos találkozás a vírussal egy percre kiütötte a biztosítékot nálam, hogy honnan is...
Mondanám, hogy Martin-szerű kegyetlenséggel öli a karaktereket, de valójában annyira kicsi a szerepe a mellékszereplőknek, oly kevéssé ismerjük meg őket, hogy bár megdöbbentő, azért annyira nem ráz meg egy-egy fiatal elvesztése., Bár a történetük végén azért meghatódtam kissé, mégis azt kell mondjam, sajnos kicsit egysíkúak a karakterek, úgy éreztem csak egy oldaluk van, kiszámíthatóak a reakcióik és ez sokat levont a történet erejéből. (Talán jellemzi az erős karakterek hiányát az a tény,. hogy most olvasás közben újra és újra bele kell olvassak, hogy a nevüket tisztázzam.) Ennek azonban van pozitív oldala is. Ha egy szereplő igazán hozzámnő, akkor sokkal nehezebb átlendülni az elvesztésén, így viszont bár éreztette a helyzet komolyságát, azért nem estem depresszióba.

A könyv durván erőszakos, így bár ifjúsági, azért mérlegelni kell a korosztályt, azt hiszem nem örülnék, ha majd 12-13 évesen ezt olvasná a lányom. Kíméletlen durvasággal írja le pl a magukban kárt tevő fertőzötteket, erősen hatásos részek ezek.
A zombiapokalipszis nem az én világom, nem hiába nem olvasok ilyen jellegű könyveket, nem is tudtam annyira komolyan venni, hisz kicsit a Plants and Zombies játék jutott az eszembe, amivel amúgy nagyon szívesen játszok. Ha ezt az érzést félre tudtam volna tenni, akkor a rendkívül akciódús jelenetek közben lerágtam volna a körmöm, de... nem ment.
A végén hatalmas a fordulat, amolyan "hát-persze" élmény, de sejthető, hogy ennek a feledik résznek is lesz folytatása (és tényleg! A The Fever Code várhatóan 2016-ban debütál)

Nagy nagy pozitívum a gyönyörű, figyelemfelkeltő borító, ami nagyszerűen mutat a sorozatban, és az, hogy kitűnő, élvezetes a fordítás (- köszönjük Havadi Krisztina)

FONTOS!
Csak a trilógia elolvasása után érdemes elolvasni a Halálparancsot!
Azt gondolom, abszolút élvezhetetlenné tenné a sorozatot, ha ezzel az előzetessel kezdené az olvasó. Nem is értem, miért nem "Útvesztő 4- Az Előzmény"-ként jött ki.
Remélem, aki a The Maze Runner sorozatnak nekifog az utánanéz a helyes olvasási sorrendnek.


Szemszög: 
  • E/3 (Mark)
Kedvenc szereplők:
  • Alec és Deedee
Kedvenc rész:
  • rettentően izgalmas részek vannak, de nem pozitív, nem kedvenc részek, bár Deedee-t bírtam a jeleneteiben.
Szomorú rész:
  • a fertőzöttek szenvedése
6/10
Jó Könyv (JK)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése