2015. március 27., péntek

Filmes - Beavatott sorozat 2: A lázadó NAGYON SPOILERES VÉLEMÉNY!

Nem akartam, de nem bírom ki!
Muszáj...


Bár ebbe a blogba nem akartam belekavarni filmeket, és mégis, filmes bejegyzés következik.
Talán mindenki, aki ismer tudja, hogy kimondottan szeretem a Beavatott sorozatot. Mindent elolvastam vele kapcsolatban, és meglepő módon különösen jónak találtam a belőle készült első filmet.
Remek hangulatok, Shailene Woodley-nagy kedvenc-remek alakítása, a színek, a feldolgozott jelenetek. Nem is kukacoskodtam a kihagyott dolgokkal, hiszen remekül átjött a lényeg, egészen könyvhű volt.
Éppen ezért vártam különösen nagy lelkesedéssel a második részt.


Már a rendező lecserélése miatt is aggódtam (Neil Burger --> Robert Schwentke)
Aztán minden egyéb is változott. A forgatókönyv írók például, és még minden más résztvevő (operatőrtől a zeneszerzőig)... Khm...
Valahogy úgy tűnt, hogy Veronica Roth is kissé kimaradt az egészből, mert míg korábban minden a filmforgatással kapcsolatos dologban első helyen ott volt, most ritkán tűnt fel, s akkor is inkább külön.

De reménykedtem.
Hiszen könyvADAPTÁCIÓ lesz. Ami az én szótáramban egy adott könyv történetét, azt feldolgozó film.

Aztán jöttek az előzetesek.
Benne a DOBOZ... mindenkinek feltűnt gondolom, hogy a könyvben NINCS doboz... főleg nem kell nyitogatni drótra lógatva, stb.


Na de legyen.
Aztán az a házon ugrálós dolog...

Oké, 3D, kell a látvány. Reméltem, nem fog a történet csorbát szenvedni a látvány oltárán.

.
.
.
Számoltam vissza a napokat a bemutatóig, mint egy tini.
Rábeszéltem a férjemet, hogy jöjjön el.


ÉÉÉÉÉs!
Március 21-én szombaton 20:00-kor beültünk a filmre.
(nem volt Insurgent menü, pedig egy Bátrak ereklyének örültem volna)




A BEJEGYZÉS KOMOLYAN SPOILERES!!!!
Tényleg!!!


Nos, a film már az elején furcsa volt.
A hangulata, a színvilág, minden más volt (ráadásul előtte láttam az elsőt újra).

Aztán egyre jobban zavart, és a végén egészen elszomorított...

A férjem jót mulatott a hajvágáson is, de én ezt egész könnyedén vettem, hisz nem először látunk tökéletesen vágott hajat néhány ollónyisszantásból a vásznon.

Ellenben marhára nem tetszett, hogy a filmben gyakorlatilag ez első néhány jelenetben fegyvert kap a kezébe, s lövöldöz főhősnőnk, míg a könyv egyik nagy dilemmája az elkövetett gyilkosság miatti bűntudata, ami miatt nem is tud fegyvert fogni.

A romváros nagyon furcsa volt. az első részben voltak elhagyatott részek, omladozó házak, de elnézve ezt a Chicagot, nem nagyon érteni, hol élnek az emberek, hogyan járnak autók?
Arról nem is szólva, mikor beérkeznek a belvárosba. Az Őszinték környékén például mi az a rettenet romhalmaz? Az Önfeláldozókat rombolták le...

Az első felnevetős/fejemet fogós jelenet Tobias és anyukája Evelyn...
Felül Négyes, alatta édesanyja Evelyn...
Ha nem tudtam volna, ki ő, akkor valami excsajának gondoltam volna, de ez egy vicc. Tényleg egy nála inkább fiatalabbnak kinéző színésznőt kellett az anyjának választani?
Tudom, hogy Theo alapból erősen kilóg a 18 éves Tobias karakterből, de akkor könyörgöm, válasszunk már egy olyan nőt, akiről elhihető, hogy az anyja a színésznek.



Ha már Négyes, akkor nézzük csak ezt a vonalat.
A másik oldal Marcus.
Marcus Eaton
A könyv jó részében megy a huzavona a két szülő között, közöttük őrlődik Tobias.
Evelyn a maga igazát nyomja, Tris egyáltalán nem bízik benne! Nem hogy támogatná, sőt meggyőzné Tobiast.
Sőt! Bár rühelli őt is, végül Marcus "mellé" áll a hard drive és a minden titkokat felfedő videó megkeresésének küldetésében.
Marcus-Tobias jelenet jószerivel nincs is (a könyvben még meg is üti az apját), sőt, apuka talán ha egy jelenetben feltűnik, vagy esetleg kettőben, de semmiképp nem a zsarnok, hatalommániás személyében.

És, most kövezzenek meg a Theo fanok, de szerintem nagyon gyengét alakított.
Komolyan. 

A romantikusnak szánt jelenetekben ha megszólalt, akkor inkább elszégyelltem magam miatta, mint a székembe olvadtam volna. Bugyuta mondatok, nulla mimikával.
(A "bízz bennem"-"az életem árán is" jelenetnél a férjem csendesen harakirit követett el mellettem ülve)

Ezeket a túl romantikus "te vagy az életem" bejelentéseket szabályosan cikinek éreztem; a konfliktusok, viták közöttük, az hogy Tobias haragudott Tris önfeláldozó hajlamai miatt ellenben kimaradtak.
De a tetkója még mindig dögös, és valljuk be, ő helyes fiúnak kell a filmbe...

Jó volt ellenben Miles Teller.

Nem kicsit, hanem nagyon. Az egész mozi felkacagott egyik-másik elejtett ironikus megjegyzésén, beszólásán. Szerintem sok helyen ő vitte a hátán s történetet.



Kate Winsletet is dicsérik, de kb ennyit láttunk tőle:


Jeanine bekötött kézzel durcisan néz. Esetleg tablettel a kezében teszi ezt.

Ráadásul, mivel eléggé eltávolodtunk a könyvtől, és szegény Tori kb kettő vágóképen ötödik Bátrak harcos szerepben jelenik meg, így a testvére elő se kerül, ezért motiváció híján nem is ő az aki megöli Jeanine-t.


A szérumos dolgok erősen kívánni valót hagytak maguk után.
A békeszérum teljesen kimaradt, pedig a könyv egyik legviccesebb jelenete, az igazságszérumot pedig teljesen újraértelmezték. A filmben Trisre hatott, és kényszere alatt mondta ki a
nagy titkot.
A könyvben Christina tudja, hogy Will meghalt, Tris direkt, a hitelesség és a lelkiismerete összetett hatására mondja ki, hogy ő ölte meg, míg a filmben az igazságszérum hatására, s így nem derül ki, hogy Tris le tudja küzdeni a szérumokat.
Christina és Tris konfliktusa a filmben annyi, hogy összefutnak az előtérben a vallomás után, előbbi közli utóbbival, hogy ne szóljon hozzá, s ennyi. A probléma megoldása is hasonlóan gördülékeny a filmben: Christina Tobias mellé áll, mikor Trist megvédik a Csoport nélküliektől, mikor azok kiadnák a lányt a gonosz Művelt banyának.

A továbbiak meg... A műveltekhez érkezéstől már egészen más vágányom zajlanak, bár éppen ezt értettem meg, hogy a kísérletezést és a videó-megszerző akciót összefésülték a könyvben.

Caleb árulása egy kis hümmögéssel le van tudva, míg a könyv egyik legnagyobb drámája, hisz Tris egészen összetörik miatta, fordulópont, sőt, viták alapja.
Caleb - mé jó, hogy először a FioS-t láttam, már nem nagyon bírom Anselt.

Ami még szúrja a csőröm, hogy egyes szereplők teljesen kimaradtak, vagy háttér illusztrációkként jelentek meg.
Uriah és Marlene ugyan feltűnik, de Edward úgy, amint az elsőben, itt is kimaradt.

A videó végül meglesz, természetesen elég hamar rájöttem, (még az előzetesek alatt) hogy a dobozban lesz. Amit nem értek, az az egy nyavalyás mondat: Edith Prior vagyok... miért maradt ki?

És az az Exodus... Hogy mi lesz ebből...
(A könyvben egy maroknyi csapat megy csak a falon túl).


A film hatalmas pozitívuma a LÁTVÁNY.
Gyönyörű a Barátságosak főhadiszállása.

Látványos a vonatos jelenet.

Erik szuper-terminátor-szaladása.

A meglepő álomrészek.

Nyilván van, akinek a szimulációk bejönnek, nekem nem tetszettek.


A kék Bátrak támadása.

A város nagy totálban.

DE ha a történet hiányzik, akkor ez mind nem sokat ér...

PLUSZ:
Meggyőződésem, hogy filmet Shailene Woodley viszi a hátán. Persze elfogult vagyok, hisze imádom a csajszit, de elvitathatatlan, hogy született színész. Retteg attól, hogy csalódást okoz, attól, hogy kiderül, hogy elfajzottnak lenni mégis a társadalomra nézve átok. A gyászát cipeli magával, gyászolja a szüleit, és kínozza őt a bűntudata Will miatt.
És ez az apró nőci igazi akcióhős. Benne van a vérében: ugrik, lövöldöz
Emellett hiteles tud maradni: érzelmeket mutat, őszinte, és nem színészkedik - és szerintem ez egy igazi színész értéke.

2015. március 24., kedd

Ferenczik Adrienne: Incognito

Elsőként a Hepibörszdéj-jel találkoztam az írónőtől.
Zseniális. Kedvenc könyv lett, az utolsó betűig csüngtem a szavakon.
Aztán az Incognito mellett döntöttem másodikként.
Így most visszafelé haladok a könyvein.
Nagyjából sejtettem, mire számíthatok, hiszen itt-ott már összefutottam vele, és egy kedves ismerősön olvasta. Ami meglepett, hogy neki nem tetszett. Aztán úgy döntöttem, mivel ő férfi, és ez egy abszolút nőinek titulált kötet, mégis mindenképpen nekifutok.


Olvastam, olvastam, olvastam, és észrevétlenül fogytak a lapok...
Ferenczik Adrienne: Incognito
(Fülszöveg)
Ferenczik Adrienne, a Nyíregyházi Televízió szerkesztő-riportere antológiákban megjelent novellái után tavaly Napfényes Riviéra címmel „romantikus” regénnyel lepte meg olvasóit. Második regényéből nyilvánvaló, hogy a szerző tudatosan viszi bele olvasóit a sivár, érzelemszegény hétköznapokba. Ferenczik Adrienne a modern középosztálybeli házasság válságát vizsgálja szórakoztatóan, de egy vérbeli riporter éles szemével.
Az Incognito egy tóparti szálloda az osztrák határ mentén, amely különleges hangulatával tökéletes helyszín arra, hogy három különböző korú hölgy egy éjszaka lelkileg egymásra találjon. Egyikük elhunyt férjét siratja, másikuk azért jött ide, hogy végre eldöntse, ki-lép-e a házasságából, a legfiatalabb pedig szerelmi csalódásában öngyilkosságra készül. 
Mindannyiuknak oka van a keserűségre, s ha másként is látják saját párkapcsolatukat, az Incognito bárjában kiderül, hogy a sokévnyi korkülönbség és az egymástól eltérő problémáik dacára sokkal több bennük a közös, mint amennyit a fantázia felölelni képes. Mármint az olvasói fantázia, mert az írónő képzelőereje lenyűgöző, és a legrafináltabb fantasy-szerzőket megszégyenítően bizarr, mégis teljesen hiteles történetet tár elénk a női lélek kimeríthetetlen gazdagságának bizonyságaként.
  • Kiadó: Atlantic Press, Budapest, 2013
  • Oldalszám: 384
  • ISBN: 9786155332203

Történet:
Az Incognito egy jó hírű szálloda az osztrák határ mellett, itt találkozik három idegen:
Szandra az ifjú, alig húszéves fiatal nő, aki szerelmi csalódása után úgy érzi, nincs miért élnie, kivesz egy szobát, és azt tervezi, a puha ágyba bújva lenyeli majd a doboznyi gyógyszert. Ezzel minden gondját meg is oldja majd.
Lexi a harmincas nő, aki zsarnok férje miatt úgy érzi, hogy egy kicsit el kell menekülnie, ezért egy osztálytalálkozóra hivatkozva megy az Inkognitóba, hogy átgondolja, van-e értelme még a kapcsolatának. 
Alexandra az idősödő asszony megözvegyült, férje sírját látogatja meg. Az ő élete révben van, azt csinálja amit szeret. Elismert divattervező, keményen megdolgozott érte, de tudja, hol a helye a világban. 
A véletlen hozza őket össze a bárban, beszélgetésbe keverednek, lassan megnyílnak gondjaikkal egymás felé.

SZERINTEM...
Sokan sok félét írtak, mondtak a könyvről, én most mindezektől elvonatkoztatnék és azt mondanám el, én hogyan látom a történetet.
Szerintem Alexandra, Lexi és Szandra a nők különböző életciklusait mutatják sokkal inkább, mint valós személyek próbálnának lenni. Jelképek ők, és remekül sikerültek.


Szandra még a világ végét látja a szakításban, azt hiszi véget ért az élete, amikor az erősen irányító alkatú párja őt késznek nyilvánítva másik projektet talál és kidobja. Nem különleges Szandra esete, a ribizli jelképesen fejre állítja a világát. Lehetne ez a rohadt ribizli akár az a hülye kutya is, a lényeg, hogy közvetve apja halálát okozza, s gyermekként saját magát vádolja, s ezen nem segít az anyja sem. 
Anyja viselkedése is igazán tipikus, számtalan ilyet látni, ha az ember nyitott szemmel jár. Azt gondolja: "annak a gyereknek apa kell", s így kerül a házhoz Gyuri. Pedig lehet hogy a törődés többet segített volna a lánynak.


Lexi volt a legkevésbé szimpatikus. Én, aki korábbi párom első agresszív mozdulatára szedtem a sátorfámat, nehezen tudtam felfogni, hogy ilyen szintű zsarnokságot, pofonokat hogy tűr valaki csendesen. Féltem, tényleg beadja a derekát férje újabb parancsának.
A kérdezés nélküli ajándékok, ami valójában sokkal inkább parancsok, Lexi jellemének teljes elnyomása, döbbenetes volt.
Valahol olvastam egy értékelésben, hogy a házimunka miatt rinyál. Teljesen elcsodálkoztam. Vajon ugyanazt a könyvet olvastuk?


A harmadik nő Alexandra a bölcs, érett, hatalmas élettapasztalattal rendelkező nyugodt, higgadt asszony. Ő volt számomra a legszimpatikusabb. Az ő életének mozzanatait szívtam magamba. A jelképeit, elszórt morzsáit alaposan megfigyeltem, és ezeknek végül hasznát vettem a végén, mikor a történet egy nagy egésszé állt össze.

Ugyanígy a történetben feltűnő férfiak is inkább a különböző férfitípusokat állítják elénk.
Megjelenik Unalmas, Uralkodó és Zsarnok is, persze eltúlzottak kissé, de valljuk be, mind ismerünk ilyen karaktereket, az írónő annyira jól illusztrálja őket, hogy rögtön arcot tudtam hozzájuk társítani. 
(Az undorító nevelőapa annyira jól sikerült, hogy legszívesebben kasztrálná az ember olvasás közben.)


A felmerülő problémák életszerűek.
Voltam már Szandra, 19 évesen szakítottam én is egy három és fél éves kapcsolattal, jegyesség, miegymás, s akkor én is úgy láttam, hogy soha többet másik férfit nem akarok /tudok keríteni. (persze nem akartam öngyilkos lenni, és nem éreztem világvégét, de el tudom képzelni, hogy egy kevésbé határozott, erős embernek az ő múltjával megfordul a fejében)

Most harmincasként, körülöttem széthulló, vagy széthullóban lévő kapcsolatok között sok Lexit látok, olyanokat, akik mérlegelik a kapcsolatukat: egyik oldalra a pozitív, másikra a negatív dolgokat téve. Vajon maradjunk együtt és marjuk egymást, vagy váljunk el szépen?

A történet egyszerűen visz magával.
Ahogy fogynak a koktélok, (mimosa, metropolitan és montana) egyre közelebbről megismerjük hármukat.
Először a liftbe beszállva fogalmazódott meg bennem egy furcsa gyanú, amit nem tudtam elhessegetni, addig csak sodródtam a történettel.


A könyv végén zseniális a fordulat, remekül szerkesztve összeáll a sok morzsa, és egy kiváló egész lesz belőle.
Imádtam.

Szemszög: E/3
*Szandra
*Lexi
*Alexandra
Kedvenc szerepők:
* Alexandra
Utáltam szereplők:
*Patrik, Gyuri
Kedvenc rész:
*az osztrák falu

Idegesítő rész:

*Patrik balhéi, Gyuri
Értékelésem pontokban:
9/10
Nagyszerű Könyv (NK)

2015. március 20., péntek

4K kérdőív - BookTag

A kérdőív @Bélabá blogjáról a Momentumról érkezett ide hozzám. Éppen kedvem is szottyant, így hát jöjjön.

Kérdések és válaszok:


1. Szoktál nassolni olvasás közben?
Nem jellemző.
Néha aszalt vörösáfonyát, almát, a múltkor kivételesen pattogatott kukoricát ettem, de csak azért mert a gyerkőcök "moziztak" és én aközben olvastam mellettük.

2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?
Kávét természetesen. Sok tejjel, két cukorral.


3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?
A könyvbe soha. Mondjuk tankönyvekbe igen, de egyéb könyvekbe nem.

4. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz egy könyvben?
Sokat olvasok ebookot, az megjegyzi, és ez rém praktikus. Válogatott gyönyörű könyvjelzőim vannak, például molyos ismerősöktől, mégis mindig valamit teszek bele ami a kezem ügyébe kerül. A Tövisek Hercegében csokis nápolyiszelet csomagolása volt (mentségemre váljék, hogy egyik kedvenc: mogyorós Horalky)
A sűrűn olvasottakban általában állandó könyvjelző van, és az valamelyik kedvenc szokott lenni.

5. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni a könyvet bárhol?
Mivel folyton olvasok, ritkán ülök le kimondottan olvasni, éppen ezért praktikus az ebook, az mindig kéznél van a telefonon. Ott hagyom abba, ahol éppen tartok. 
A másik ami eldönti, hogy hagyom abba, az az, hogy mikor alszom el könyvvel a kezemben.

6. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?
George R.R. Martinnak van egy ilyen hatása...
Viccet félretéve, van mikor kiakadok. Volt már, hogy odacsaptam egy könyvet az asztalhoz, de alapvetően (főleg telefonomat féltvén) nem vagyok a fizikai erőszak híve, ilyenkor inkább ignorálom egy darabig (és ahogyan ez nem működik a gyerekeknél ugyanúgy nem működik a könyveknél sem).

7. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?
Ha zavarja a megértést akkor igen, illetve ha érdekesnek találom, de amit értek a kontextusból azzal ritkán törődök.

8. Mit olvasol most?
Gárdonyi Géza: Egri csillagok

(döbbenetes felfedezés volt, hogy hányféle változatban jelent meg, én ezt olvasom)
Ezen felül éppen elkezdtem a Tövisek Királyát.

9. Milyen könyvet vettél legutóbb?
Hármat.Olyan friss vásárlás, hogy még meg se kaptam: Feloldozott szerető, Megsebzett szerető, Síron túli szerető - még hiányoztak a Fivérek közül.
Ami a kezemben is van, és gyönyörűséges, az az Ice Dragon George R.R.Martintól.

10. Van kedvenc helyed vagy időpontod az olvasásra?
Éjjel. Ágyban. Mikor a gyerekek már alszanak. És különlegesen értékelem ha nagy ritkán alakul úgy, hogy egy reggel ébredés után nem kell mennem sehova, és akkor forró kávé mellett az ágyban, az még kedvencebb.

11. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?
Na most akartam írni, hogy fúúúúj sorozat. De nem kamuzok. Szeretem a sorozatokat.

DE bosszantanak a pénzért nyújtott trilódiák, amiknek a története kényelmesen elférne egy kötetben, de háromig húzzák. Főleg azért bosszant, mert kíváncsi vagyok, hogyan végződik, és így is elolvasom.

12. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?
J.K.Rowling: Harry Potter sorozat.

Számtalanszor újraolvastam és nagy szeretettel ajánlom mindenkinek.
A másik A beavatott Veronika Roth-tól.

13. Hogy rendszerezed a könyveidet?
Kölcsön
Könyvtári
Sorozat szerint
Író szerint

Köszönöm @Bélabá.
Szeretettel ajánlom mindenkinek, akinek kedve szottyan.

2015. március 8., vasárnap

George R. R. Martin: A Clash of Kings (A Song of Ice and Fire 2.) /Királyok csatája

AZ ÉRTÉKELÉS SPOILERT TARTALMAZ AZ ELSŐ RÉSZRE!

Habár az első kötet kicsit nehezen csúszott, mégis megfertőzött a Trónok Harca vírussal. MUSZÁJ volt tovább olvasnom. Egyszerűen annyira függőben maradtak a dolgok, és a végén olyan dolgok történtek, hogy legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet.
Persze az első rész olvasása óta már nyitott szemmel jártam, s rengeteg cikket, értékelést, kritikát olvastam, az is kiderült számomra, hogy George Martin könyveiben nem csak az első részben hullanak úgy kedvenceink, mint a legyek.


Angolul olvastam, az itt szereplő magyar nevek, helyek, elnevezések internetes keresésből származnak. Ha hibát találtok, jelezzétek, és javítom.

George R. R. Martin:Királyok csatája (A tűz és jég dala II.)
Hogyan veszi fel a küzdelmet a világ másik végére száműzött királynő a szétesett és megosztott  birodalom felett uralkodó gonosz démonok és gyilkosok ellen? 

Ki is valójában a titokzatos, álruhában rejtőző kisfiú?
A Jó vagy Rossz képviselői nyerik meg végül a legöldöklőbb, legkegyetlenebb csatákat? 

Sikerül-e a szörnyű káoszt újra békévé varázsolni?
A Királyok csatája a vad mulatságok és véres megtorlások világába repít el bennünket. Ebben a mesében fivér fivér ellen támad, éjszakánként pedig félelmetes kísértetek suhannak át a lombok közt. A káprázatos Holdhegység sziklái közt vademberek, veszedelmes boszorkányok és méregkeverők ereszkednek le, hogy feldúlják az addig békés vidéket. 


Vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet – e kegyetlen világ dicsőségének ára csak a vér lehet.
A Királyok csatája merész, ötletes és bámulatos képzelőerővel megalkotott regény, kápráztató szépség és határtalan bűvölet hajtja át. 

Hamisítatlan és felejthetetlen izgalom – elejétől a végéig.


Kiadó: Alexandra, Pécs, 2014
1006 oldal 

ISBN: 9789633571781 
Fordította: Pétersz Tamás, Novák Gábor



A történet:
Nem is fába vágom a fejszémet, ha a történetet akarom felvázolni.


Robb Stark
Az amúgy is ingatag béke Robert király halálával végképp felborult. Joffrey ráadásul Ned Stark kivégzésével még az amúgy türelmes északot is maga ellen fordítja.
Robb délre indult seregeivel, Tywin Lannister seregei ellen.
Hirtelen mindenki király akar lenni, mindenki saját jogát tartja legfontosabbnak.
Stannis
Joffrey a király fiaként első helyen állna, hacsak nem lenne kétséges a származása. De mivel sokan sejtik, hogy ő nem Robert király fia, hanem anyjának ikertestvérétől született, a trónigénye gyenge lábakon áll.
Renly
Természetesen ezen gyanún felbuzdulva elsőnek tartja magát mindkét Baratheon fivér.
Stannis magát tartja igazi királynak, mint a néhai király idősebb testvérét, mint Renly jobb vezetői képességei miatt magát tartja alkalmasabbnak.
Egymással nem tudnak megegyezni, így szemtől szembe kerülnek seregeik, véres csatára lehet számítani.


Tarth-i Brienne
Catelyn Stark ekkor érkezik a két fivérhez, hogy arra kérje őket, szövetkezzenek fiával a Lannisterek ellen. Mikor Stannisszel kudarcot vall, Renlyhez megy, s így éppen szemtanúja lesz, amikor egy szörnyű árny megöli az ifjabb Baratheont. Ő, és az éppen a sátorban tartózkodó Tarth-i Brienne első számú gyanúsítottakként menekülni kényszerülnek.
Stannis hatalmas hajóhaddal támad Királyvárra.
Theon Greyjoy


Robb Stark az ifjú farkas, akit Észak királyának kiáltottak ki, arra kéri bátyjaként szeretett barátját Theon Greyjoyt, hogy utazzon haza édesapjához, és kérje meg, hogy álljon az északiak mellé a Lannisterek ellen. De Balon más terveket fontolgat, maga is király akar lenni, így inkább leigázná északot, és a túszként a Starkokkal nevelt gyermekében nem bízik.


Bran Stark Hodor hátán
Deres ura a többiek távozása miatt a mozgássérült Bran lesz. A fiú folyamatosan furcsa álmokkal küzd, háromszemű hollót lát, és farkasa testébe képzeli magát. Hozzá csatlakozik Jojen és Meera Reed, Zavaros rév urának gyermekei. Jojen maga is hasonló álmokat lát, s arra bárotítja Brant, ő is fogadja el ezeket a különös látomásokat igaznak.

Mivel Theon nem csak apjára, hanem a Starkokra is haragszik az otthonában, a Vas szigeteken tapasztalt negatív fogadtatás miatt, rafinált módon beveszi Derest és foglyul ejti a lakóit. Semmilyen támogatást nem kap, mindössze húsz emberrel próbálja megtartani a kastélyt. Amikor Bran és Rickon a félkegyelmű Hodorral és a vad leánnyal megszöknek, Theon kutyákkal indul utánuk.

Tyrion Lannister
Eközben Királyvárba érkezik a törpe Tyrion, édesapja helyett ő lesz a király segítője. Tywin határozott tiltása ellenére magával hozza Shaet.
Hihetetlenül rafinált, eszes politikusként házassági ígéretekkel megnyeri a legnagyobb urakat a Lannisterek mellé. A Martelleknek Myrcellát, a Tyrelleknek magát Joffreyt, a királyt ígéri, közben ravaszul igyekszik az alattomos Kisujj és Varys mesterkedései mellett az udvarban talpon maradni, és hangját hallatni.


Joffrey Baratheon


Az aljas, tenyérbemászó Joffrey új menyasszonyjelöltjéről még nem tudván Sansát kínozza, megalázza. 

Sansa Stark
Sansa folyamatosan imádkozik, hogy valamiként megmeneküljön a frigytől, közben meghajtja fejét a régens királynő, és a kiskirály akarata előtt.



Arya Stark

Arya Stark apja kivégzése után elmenekül, Arryként Yorennel és egy csapatnyi bűnözővel és árvával a Fal felé indul.







Az Éjjeli őrség folytatja útját a Falon túl. 

Az Éjjeli őrség
Caster erődjében megtudják, hogy hová is vonulnak csapatostul a Vadak: Mance Rayder gyűjti őket össze, hogy közös erővel átjussanak a Falon. 
Jon a Félkezű Qhorinnal Mormont parancsára a Vadak fogságába esik. Jonnak meg kell ölnie társát, hogy megbízzanak benne, így beépülhessen a Vadak közé és értékes információkat szerezhessen.


Dany a szörnyűségek után egyedül marad. Drogo halála után seregei szétszélednek. A Sárkányok anyja alig száz emberrel, köztük a hűséges Jorah Mormonttal és három újszülött sárkányával keletre indul. Hosszas utazásuk mármár az életükbe kerül, de egy elhagyott városra lelnek, majd Quarthbe mennek tovább. Itt Xaro Xhoan Daxos kegyeibe fogadja, annak reményében, hogy megkaparinthatja sárkányait. Daenerys belátja, menniük kell, de előtte a Halhatatlanok Házába látogat, ahol látomások és jóslatok várják.




SZERINTEM... Rendkívül izgalmas, fordulatos, zseniálisan felépített történet.
Tyrion szarkazmusán nem egyszer nevettem fel hangosan, a véres szörnyűségek nem egyszer borzasztottak, és jó néhányszor lábadt könnybe a szemem. 

Itt is volt egy rész, amikor egy időre le kellett raknom. A gyermekek halála rendkívül felzaklatott.
Ebben a kötetben már jóval erősebb a fantasy szál is. Álmok, varjak, sárkányok, varázslatok, és Melisandre mind jóval túlmutatnak az általunk ismert világon, de csak éppen annyira, hogy egy fantasyért nem rajongó embert se zavarjon. Nagyon sokáig igyekeztem ésszerű, hétköznapi dolgokhoz társítani ez eseményeket.
A sok szálon futó történet odafigyelést igényel, s most is előfordult, hogy késztetést éreztem, hogy előre lapozzak a következő engem érdeklő fejezethez. Pár perc és egy-két oldal után pedig már nem akartam otthagyni az újonnan előkerült szereplőt.

Martin remekül manipulálja az embert. Minden szereplővel szimpatizálunk, mindenkinek drukkolunk. Most éppen Theonnal kapcsolatosak ezek az ambivalens érzéseim. Szerettem őt, aztán áruló lett, de vajon áruló-e aki saját vér szerinti családja mellé áll az őt szinte sajátjukként nevelő túszejtői ellen? 

Voltak kevésbé kedvelt részek, Arya részei főként. 
Nem éreztem, hogy túlzottan vinnék előrefelé a cselekményt. A kínzások a Csiklandozóval például az abszolút felesleges kategória. Ezek a részek nem különösebben tudtak lekötni. Elborzasztani igen. 
Rettenetes dolgokkal van tele a  könyv, de az egész sorozat. Itt a patkányos rész egészen hajmeresztő, de a nyúzások és égetések kikészítenek. Nem tudom hogyan tudott Martin ennyi szörnyűséget összesöpörni. Komolyan bele kellett merülnie a középkori kínzási módszerekbe.

Bran részeiben hatalmas kontrasztot ad a vad, erős, és szabad rémfarkas és az összetört, rokkant kisfiú. Bran ebben a részben kényszerül felnőni. Először Deres urává kell válnia, majd a kistestvére védelmezőjévé, végül felelősségteljes felnőtté.
Úgy tűnik, mintha ez a szál is kissé vontatott lenne, de a fantasy vonal miatt igazából nagyon is fontos.

Catelynt ki nem állhatom. Egyszerűen nem bírom őt elfogadni, milyen anya az ilyen? Otthagyja a gyermekeit. A tőrt elküldhette volna bárkivel, ez meggyőződésem, de az, hogy utána hazafelé kellett volna mennie az tuti. Egyedül akkor sajnáltam, amikor a szomorú híreket kapta.

Sok az érdekes karakter, hatalmas előnye ez a sorozatnak. Nem csupán 5-6 figurát mozgat, hanem vagy ötven állandóan fel-feltűnő szereplő alkotja a történetet. (Ez néha mondjuk kissé frusztrált, mert nem biztos, hogy mindig rögtön tudtam, hogy kiről is van szó)
Az első részben rettenetesen eltérő irányba haladó szálakat csodásan fogja kézbe és fésüli össze. Lassan kezdünk belelátni a nagy egészbe, a családok működésébe, a karakterek jellemébe.
Míg az első részben Stark szemmel a Lannisterek gonosz, aljas, hatalomvágyó emberek voltak, itt meglátjuk őket testvérként, anyaként, emberként. Tyrion, a világ életében megalázott és kigúnyolt törpe ironikus szemüvegén át, mégis kissé átérezzük, hogy nem tudja ő igazán utálni ezeket az embereket. Szarkasztikus, cinikus, ravasz, és nem utolsó sorban bölcs. Annyira vágyik a szeretetre, hogy fizet is érte.
Szóváltásai Cersei-jel valami frenetikusak.


A harcok, csaták leírása valami zseniális. A Feketevízi csata a futótűzzel egyszerűen fenomenálisan lett megírva, hihetetlenül mozgalmas, izgalmas, életszerű és valóságos. Sajnálom, hogy ezekből sokszor csak párbeszédekben értesülünk, a háttérben zajlanak.
Sokszor a politika hangsúlyosabb, mint maga a háború.


A karakterfejlődések csodálatosak.
A fiatal és éppen csak bimbózó Daenerys a Sárkányok anyja lett, harcos, aki feléget egy fél várost.

Nedd Stark legnagyobb fiából, a a tompa karddal az udvaron játszadozó Robb-ból Észak királya.
A csendes fattyúból, Havas Jonból, az Éjjeli őrség testvére lesz, aki rafináltan beépül a Vadak közé.

A kis harcias, lobbanékony gyermek Arya gyilkossá, szökevénnyé válik.
Azt hiszem talán egyedül Sansa marad meg annak, ami. Mindent csendben tűr, csak mosolyog. Tökéletes akar lenni, megfelelni akar. Nem tudom, hogy mire várunk, de tartok tőle, az ilyen ember egyszer robban...



Szemszög: E/3 
*Prológus: Cressen mester
*Bran Stark 
*Arya Stark
*Sansa Stark
*Lady Catelyn Stark
*Havas Jon
*Tyrion Lannister
*Daenerys Targaryen 
*Theon Greyjoy 
*Ser Tengerjáró Davos
Kedvenc szerepők:
* Tyrion és Havas Jon

* Podrik 
Utáltam szereplők:
Joffrey természetesen

* Melisandre
Kedvenc rész:
* Feketevizi csata

* Jót derültem, mikor Theon nem ismerte fel a nővérét.

Idegesítő rész:

*szörnyű részekből egész gyűjteményem van
*Idegesítő pedig Sansa úgy ahogy van.
Értékelésem pontokban:
9/10
Nagyszerű Könyv (NK)