Természetesen nem hagyhattam ki Rozsnyai János új könyvét. Alig vártam, hogy végre kézbe foghassam, és belemerülhessek. A bemutatón meg is vásároltam és már délután belevetettem magam a mesevilágba.
A 19. század második felében járunk. A magyar nép szabadságharcát leverte az orosz cár segítségével a Habsburg Birodalom. A betyárvilág virágkora ez, zavaros és kegyetlen időszak, amikor mindennaposak a rablások és a gyilkosságok.
Ez idő tájt történik, hogy egy fiatal nagylelei tanítót, Szabados Józsefet azzal bízzák meg, hogy egy lopás közben tetten ért betyárt falujából Makóra szállítson. A bujkáló zsiványokkal teli nádtengeren át vezető veszélyes úton társával, Báló Mártonnal együtt viharba keverednek, és elveszítik foglyukat, aki ádáz bosszút esküdik ellenük…
A poétalelkű, jámbor tanító, akinek szívét reménytelen szerelem hevíti egy gyönyörű parasztlány iránt, ily módon kerül szembe egyik napról a másikra a kínhalál közvetlen fenyegetettségével és az elvadult betyárok vérszomjas, könyörtelen világával.
A regény különlegessége ízes nyelvezete. Korhű, ugyanakkor fanyar humorral átszőtt szövege kuriózummá teszi az izgalmas elbeszélést. Egy garabonciás is szerepet kap a történetben, alakjával, illetve néhány babona megemlítésével a misztika tovább színesíti ezt a mozgalmas írást, amelyet minden történelem iránt fogékony olvasó figyelmébe bátran ajánlunk.
A történet:Mesénk a Makó-Lele-Földeák körüli lápos vidéken játszódik valahol az 1850-es évek közepe táján, amikor a betyárok igazán világukat élték. Mint azt az író személyesen is elmondta, ez a lápos-nádas vidék igazi otthona volt a betyároknak, hiszen úgy ismerték, mint saját koszos tenyerüket és a csendőrök nemigen tudták, merték őket a veszélyes területen követni.
Itt kapják el a hírhedt Pusuli betyárt, aki már nem egyszer megúszta az akasztást. A falu tanítója, jegyzője, főszereplőnk Szabados József kikérdezi a nem túl segítőkész gonosztevőt és ő kényszerül Makóra, a csendbiztoshoz kísérni is. Veszélyes utazásában társa szomszédja, Báló Márton lesz, bár ő sem önként jelentkezik egyetlen lovával és szekerével a magasztos küldetésre.Utuk igencsak kalandosra sikerül, baráti iddogálás, hatalmas vihar, szökés, támadás, minden ami egy letehetetlenül izgalmas könyvhöz kell.
Megjelenik az emblematikus figura, a Teknőkaparó, akiről nagy- és dédszüleim szájából magam is igen gyakran hallottam. Senki se tudja, valóban létezett e a környék Nostradamusa annak idején, ám jóslatai közszájon forognak a környék öregjei között.
Hogy sikerrel járnak-e és hogy Pusuli vajon megkapja-e igencsak kiérdemelt büntetését, azt nem árulom el,
A könyv Szabados József szemszögéből íródott, elbeszélésebből, mesékből szedjük össze a térség mondáit, hiedelmeit, misztikus történeteit.
A nyelvezete csodás, ízes, régies szókinccsel és a Jánosra oly jellemző érzékletes, gyönyörűséges leírásokkal.
A történet pörgős, izgalmas, mozgalmas, és nem kevés humorral, öniróniával átitatott.
A betyárok a közhiedelemmel és a tévésorozatokból sugalltakkal ellentétben cseppet sem voltak Robin Hood-ok. Az író hosszas kutatásának eredményeként számtalan kegyetlen történet került napvilágra a betyárokkal kapcsolatosan. Néhánnyal a könyvben is találkozhatunk, hisz nagyon sok valós elemet, megtörtént esemény belekerült.
Ezek a bűnözők a kisebb lopásoktól az elvetemült bűncselekményekig mindenfélét elkövettek a környéken. Olyan aljasságtól kezdve, minthogy a szegény méhész összes mézét a családra borítván tönkretették egész nyári kemény munkájukat, vagy a fal alatt átásva kirámolták disznóölés után a kamrát egészen az olyan igazi kegyetlenségig, mint amikor a vándort kirabolták, majd saját lovának bendőjébe varrták, hogy ott pusztuljon el.
Az első, makói bemutatón tátott szájjal hallgattam János meséit. Gilicze János barátja és a kutatásokban segítője kérdezte az írót. Remek hangulatú bemutató volt, kiválóan megszervezve, dudaszóval, betyárviselettel, korabeli holmikkal, valódi puskával. A bemutató után falatozás, borozgatás, bodzaszörp és minden vendégnek kis Betyárkaland-os csomag kézzel, hagyományosan készített tarhonya volt az apró, figyelmes ajándéka.Hihetetlenül jól éreztem magam.
Éppen a születésnapomon volt a szegedi bemutató, és bár az időjárás nem volt barátunk, a két János igyekezett a hangulatot újra megteremteni amolyan betyárosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése