Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Előre bocsájtanám, hogy nem olvastam a fülszöveget, és az értékeléseket…
Egyszerűen megláttam a könyvtárban a pulton kiállítva, és emlékeztem, hogy mostanában sokan olvassák a molyon, ismerős volt a borító, ezért kivettem. Már ide-s-tova kb 2 hónapja.
Közben jött minden más, és halogattam. Levettem a polcról aztán visszatettem, mondván majd a következő lesz, aztán a következő, a következő... Egyre csúszott.
Pont a borító miatt. Valahogy olyan semmitmondó volt, nem izgatott, és úgy éreztem, mégsem akarom annyira.
Na de könyvtári, vissza kellene már vinni...
Aztán beleolvastam, kb 20 oldalt, és félretettem mikor Will lesétált a motorjához és esett az eső… bah, de nem érdekelt…
Tegnap felvettem, és leültem vele… Egye fene.
Aztán nem álltam fel.
Egyszerűen elmerültem benne és mentek az órák, és nem volt külvilág. Hajnali 3-ig olvastam, aztán már annyira égett a szemem, hogy muszáj volt letenni, de reggel 8-kor már újra a kezemben volt, és le se tettem míg be nem fejeztem.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

(Fülszöveg) Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Eredeti mű: Jojo Moyes: Me Before You
Fordította: Lányi Judit
Kiadó: Cartaphilus, Budapest, 2012
488 oldal
ISBN: 9789632662787

A történet:
Lou egy alapvetően vidám, nagy családjával együtt élő huszonéves nő, aki hirtelen elveszíti az állását. Az anyagi nehézségek egészen hétköznapiak a könyvben, mind agyalunk ilyesmin nap mint nap. Nem az álomállást keressük, hanem elvállaljuk ami van, hogy meglegyen a pénz a rezsire, a betevőre. Louisa is így tesz, kénytelen kelletlen elvállalja, hogy egy rokkant férfit fog gondozni, társasága lesz.
Főszereplőnk annyira, de annyira hétköznapi, hogy lehetetlen nem azonosulni vele. Egyetlen szokatlansága, hogy bogaras az öltözködésében, egészen egyedi ízlése van, amiért én nem tudtam elítélni, bár én leginkább csak a fülbevalóimmal lázadok.
Will egy rendkívül aktív, pörgős életet élő üzleti cápa, aki járja a világot, bungee jumpingozik, ejtőernyőzik, bázisugró, síelni jár és megmássza a Kilimandzsárót, mikor egy motor elgázolja, és a baleset következtében lebénul a mellkasától lefelé. Egyik karját tudja csak egy nagyon kicsit mozgatni, ami csupán arra elég, hogy a kerekesszékét irányítani tudja.
Folyamatos fájdalmak közepette kiszolgáltatottan, elesetten úgy érzi, nincs értelme az életének, semmit nem akar, csak meghalni.
Ezért veszik fel a szülei Lou-t.
De Will nem akar pesztrát, idegesíti a mindig vidám lány, csípős megjegyzésekkel, néha egyenesen bunkón igyekszik őt elűzni, de Lou nem tágít, mert szüksége van a pénzre.
Aztán Lou megtudja, miért csupán hat hónapra szól a szerződés, és kétségbeesett keresztesháborúba kezd, hogy megmutassa Willnek, hogy az élet igenis szép!
Ahogy az idő fogy Louisa egyre elkeseredettebben küzd Willért és egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Vajon a végén győz az élet?

SPOILERES ÉRTÉKELÉS!
Nagyon érzékeny témát piszkálgat az írónő. 
A halál feletti rendelkezés jogát. Az eutanáziát.
Mindenkinek van véleménye róla, és azt hittem nekem is van. Azt gondoltam, ha én egyszerre ágyhoz kötött lennék, másra szorulnék akkor szeretném, ha a családom szeretne annyira, hogy segítsenek elmenni békében. 
Aztán jött Will. 
Igazi ironikus, kötekedős, de briliáns eszű, szeretni való kvadriplégiás (négy végtag bénulásos) beteg. Az állapota visszafordíthatatlan.És egyszerűen annyira megszerettem, hogy én is azt mondtam, nincs joga ehhez, bántani mindenkit, nincs joga erre kérni azokat, akik szeretik! 

Csodásan szépen megírt könyv, kiválóan operál a feszültséggel, mindig akkor fordítja az eseményeket, mikor nem is számítok rá, végig fenn tudja tartani a reményt.
Mindössze hat hónapot ölel fel a könyv, de a két főszereplő egészen ki tud bontakozni ez idő alatt.
(Bár nekem nem túlzottan tetszett a 3 szemléletváltás, legkevésbé Camilla, mert úgy éreztem, mintha csak meg akarna lágyítani irányába az író.)
Teljesen hitelesnek tűnő orvosi információkból csak éppen annyit kaptunk, hogy megértsük a helyzet komolyságát, Nathan karakterét nagyon megkedveltem.
Louisa és Will csipkelődései mulatságosak voltak, és Will öniróniája is megmosolyogtatott néha, bár azért a végén már nem.
Will személyiségének valóság-szaga nagyon sokat dobott a könyvön, és a lány személyiségével olyannyira azonosulni tudtam, hogy vele szorongtam és vigyorogtam (pl a harisnyánál). Bár kevés karakter van a könyvben, ők nagyon szépen kidolgozottak.

Kiemelném, hogy a fordító gyönyörű munkát végzett, nem volt döcögős, nem volt magyartalan, nem voltak oda nem illő szavak, végre egy igazán jó fordítás!

Szemszög: E/1 (Louisa+1 fejezet Camilla, 1 fejezet Stephen, 1 fejezet Nathan)

Kedvenc szerepők:
* Louisa, Will, Nathan
Szerettem még Louisa szüleit családját, bár az anyukájával voltak gondjaim, és az apukája az ironikus megjegyzései néha inkább bántóak lehetnek. Katrina igazi testvér, ott van, ha baj van, de amúgy addig szemétkedik amíg bír.
Will családjával nem tudtam mit kezdeni.

Utáltam szereplők:
* Patrick

Kedvenc rész:
* A borotválás/hajvágás
* Az ajándék* Mauri

Idegesítő rész:
Will lázas az ágyban és Lou órákig vár, mire betoppan Nathan. Kiakasztott. Ki-a-kasz-tott...
Hogy lehet valaki ilyen hülye?

Értékelésem pontokban:
10/10
Abszolút Favorit  (AF)